2016 óta tervezek ennek a cégnek speditőr naptárhoz grafikát. Azaz az idei már a hetedik. A grafikának azon kívül, hogy szép legyen, mondanivalójának is lennie kell. Első években még én találtam azt is ki, hogy mi legyen a fő üzenet, de az utóbbi években inkább már kérek egy kis iránymutatást, kulcsszavakat, amiket megpróbálok képekbe vagy szimbólumokba átformálni.
A 2022-es évre vonatkozó kulcsszavak a ’stabilitás és fejlődés’. Ezekről csak egy bizonyos dolog jutott eszembe, egyébként más sehogy se nem. Piramisok, amik több ezer éve stabilan állnak, és egyébként az adott korhoz feltételezett építészeti tudáshoz képest olyan fejlett technikával épült, amit mai napig csak fejtegetnek. De a fejlődés kifejezéséhez még azért kellett valami, ez pedig a modern, párizsi üveg piramis, ami még nincs befejezve. Az, hogy még ne legyen befejezett, nem az én ötletem volt, hanem a megrendelőé. Mondván, bár a cég fejlődik (csúcsra tör), de még csak afelé halad, még nincs kész, még nem érték el a csúcsot. Bár én őszíntén remélem, hogy mindig lesz hova fejlődni, és mindig lesz feljebb és feljebb.
Röviden bemutatom az előző éveket is:
Szárnyalás a magas csúcsok között, nem is akármilyen madár képében, mint a sas, a madarak királya. Ő pedig sok más egyebek mellett az erőt, éleslátást, bátorságot és gyorsaságot is szimbolizálja.
Egy bármilyen viharban is irányt mutató, megbízhatóan stabil pont a hol békés, hol pedig háborgó környezetében, a világító torony.
A tavasz, mint újjászületés, termékenység, energetikusság, új lendület, pezsgés, új hódítás. A pillangó a fejlődés és átalakulás. Fejlődésünk következő, előttünk álló fokára irányítja a figyelmünket. A japánoknál ő a változékonyság szimbóluma. A kínaiak szerint hallhatatlanságot jelent.
Bölcsesség – időtlenség jegyében. Avagy a korunkkal járó tapasztaltságból adódó bölcsesség-, tudásból fakadó nyugodt magabiztosság. Több magyarázat nem is szükséges hozzá.
Ködből felbukkanó vitorlás hajó. Monumentális, mérnöki építmény. Ami csak ha áll a kikötőben, óhatatlanul is megállunk mellette és csodáljuk egy kicsit. Szinte hallom, ahogy a recsegve ropogva meséli régi idők történeteit, mekkora utakat is tett meg, milyen viharokat állt ki, milyen gyönyörű helyeken járt. A rajta élők ismerik a világ működését. Ismerik a csillagokat, a vizet, a szelet, és ezeket mind igyekeznek a saját szolgálatukba állítani. Egy csodásan megépített hajó csak a tudással együtt lesz megbízható, és ér mindig a megfelelő időben, a megfelelő kikötőbe.
Időn (óra) és téren (Föld gömb) át ívelő.. megoldások. És a kolibri? Itt csak idézni tudok, szebben nem tudom megfogalmazni:
“A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal…
Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.”
“A kolibrik egyik meglepő sajátossága a félelem nélküli természetük, még akár egy sassal is képesek szembeszállni”
