Megérkezett immáron a 8-dik, általam tervezett éves speditőr naptár a nyomdából.
2016 óta tervezem a speditőr naptár grafikáját ennek a cégnek kapott kulcsszavak alapján.
Az idei kulcsszavak a viharállás, kitartás, és a győzelem volt. A vihart egy hajó erős kitartással élheti túl célul tűzve ki a minden vihart túl élő világítótornyot, és hatalmas győzelem, amikor végre partot ér. A napocska jutalmul már háttérben simogatja a lelket, most már minden rendben kell, hogy legyen.
Az elmúlt évek egyik harcolni való meglepetést hozta a másik után, olyanokat, amiket álmunkban sem gondoltunk volna. Bár tudjuk, hogy ezekből felállni akkor sem lenne rövid folyamat, ha egy csapásra minden helyre jönne a világban, biztos nem lesz könnyű az elkövetkező év sem. Bízzunk a legjobbakban, és magunkban, hogy meg van a továbbiakhoz a tudásunk és az alkalmazkodó képességünk a túlélésen túl, a tovább fejlődéshez is.
Stabilitás és fejlődés.
Piramisok, amik több ezer éve stabilan állnak, és egyébként az adott korhoz feltételezett építészeti tudáshoz képest olyan fejlett technikával épült, amit mai napig csak fejtegetnek. De a fejlődés kifejezéséhez még azért kellett valami, ez pedig a modern, párizsi üveg piramis, ami még nincs befejezve.
Szárnyalás a magas csúcsok között, nem is akármilyen madár képében, mint a sas, a madarak királya. Ő pedig sok más egyebek mellett az erőt, éleslátást, bátorságot és gyorsaságot is szimbolizálja.
Egy bármilyen viharban is irányt mutató, megbízhatóan stabil pont a hol békés, hol pedig háborgó környezetében, a világító torony.
Bölcsesség – időtlenség jegyében. Avagy a korunkkal járó tapasztaltságból adódó bölcsesség-, tudásból fakadó nyugodt magabiztosság. Több magyarázat nem is szükséges hozzá.
A tavasz, mint újjászületés, termékenység, energetikusság, új lendület, pezsgés, új hódítás. A pillangó a fejlődés és átalakulás. Fejlődésünk következő, előttünk álló fokára irányítja a figyelmünket. A japánoknál ő a változékonyság szimbóluma. A kínaiak szerint hallhatatlanságot jelent.
Bölcsesség – időtlenség jegyében. Avagy a korunkkal járó tapasztaltságból adódó bölcsesség-, tudásból fakadó nyugodt magabiztosság. Több magyarázat nem is szükséges hozzá.
Ködből felbukkanó vitorlás hajó. Monumentális, mérnöki építmény. Ami csak ha áll a kikötőben, óhatatlanul is megállunk mellette és csodáljuk egy kicsit. Szinte hallom, ahogy a recsegve ropogva meséli régi idők történeteit, mekkora utakat is tett meg, milyen viharokat állt ki, milyen gyönyörű helyeken járt. A rajta élők ismerik a világ működését. Ismerik a csillagokat, a vizet, a szelet, és ezeket mind igyekeznek a saját szolgálatukba állítani. Egy csodásan megépített hajó csak a tudással együtt lesz megbízható, és ér mindig a megfelelő időben, a megfelelő kikötőbe.
Időn (óra) és téren (Föld gömb) át ívelő.. megoldások. És a kolibri? Itt csak idézni tudok, szebben nem tudom megfogalmazni:
“A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal…
Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.”
“A kolibrik egyik meglepő sajátossága a félelem nélküli természetük, még akár egy sassal is képesek szembeszállni”
