Most még gyorsan írok egy blog posztot, egy festményről. Ahogy az előző blog bejegyzésemben is említettem, igen bajosan állok az idővel. A ’jusson és maradjon’ is elv alapján, azaz hogy meg maradjon a festegetés is a sok egyéb tervezetem mellett, olyan stílust kell választanom, ami nem a sok időt igénylő aprólékos munkát igényli, hanem a viszonylag gyors, mondjuk „minimalista”, ugyanakkor még is szép, igényes, mutatós, ízléses, és mindenképpen távol álljon (egyelőre) az absztrakt világtól… Bár ez utóbbi még nem is tudom hol kezdődik igazán… . Nem másért, szimplán az élvezetért.

Ez is egy olyan döntés, amit most az év végi visszatekintés során hoztam meg. Ebben persze sokat segített Vadász Sándor természet fotós fényképe, amit pici vászonra (30x40cm-es), széles kávás (erre még keret sem kell) vászonra egyébként 2-3 óra alatt felfestettem meg. Hát igen, augusztusban voltam szabadságon, és mégis most fejeztem be?

A képet egy színes nyomtatóval nyomtatott fénykép alapján festettem, míg a sokkal, nem is kicsit sokkal jobb felbontású monitorra kitéve vettem csupán észre, hogy részletek nem úgy festenek, ahogy az igazi, jó felbontású képen látni. Gondoltam, azokat kijavítom. Egyszer. … Erre várt. Eddig. És végül még is úgy döntöttem, hogy úgy hagyom, ahogy sikerült, élve a művészi szabadság adta joggal. Ami még is befejezendő dolog volt rajta, azok a vászon szélei.

Persze, elfelejtettem aláírni, mint mindig. Sebaj, saját használatra lesz. 🙂

Eredeti kép: Vadász Sándor természetfotós fotója
https://www.facebook.com/vadasz.sandor.7
www.vdscamera.com

Nagyon szép! Ugye?

És az én ügyködéseim:

Festménynek sem rossz. 🙂

Ju-Ditta

 

 

 

 

 

 

A pipacs