Egy egyedi, de tényleg egyedi ajándék elkészítésével tiszteltek meg, amelyet egy nyugdíjba vonuló kollégámat leptek/leptünk meg. Most már megkapta, nem kell titkolóznom róla tovább, megírom történetét.

Az ötlet nem az enyém. Az ötlet kolléganőmé, aki rátalált a tablacska.hu-ra. Amiért ennek megvalósítását inkább rám bízta, mert nem táblácskát akart, hanem egy jóval nagyobb, festett vászont. Mert én jobban ismerem mi jellemző egy kollégára, mint egy idegen. A cél az volt, hogy eme gyermekes figurák felismerhetők legyenek feliratozás nélkül is. És mert mégis csak nagyobb az értéke egy ajándéknak, ha személyesen mi készítjük. Tehát a feladat az volt, hogy a nyugdíjba készülő kolléga, illetve nagyon régi és/vagy közvetlen kollégák legyenek felfestve játékosan egy feszített vászonra viszonylag jól felismerhető módon.

 

Jelzem, hogy igazi festmények elkészítéséért repes a szívem, bár nagyon élveztem ezt is, de ilyet, úgy amúgy nem vállalok. Pénzért sem. Ebben a tablacsak.hu a profi.

Sokszor rajzoltam le újra, és újra a figurákat. És újra. Rá kellett érezni. Nem ment elsőre, se negyedjére se. Végtelenül egyszerűen tűnik, de azért még sem volt az. És biztosan lehetett volna tovább fejleszteni. Mikor már úgy éreztem, hogy a figurák kezdenek hasonlítani a kollégák önvalójára, akkor az eredeti vászon méretében elkészítettem a vázlatrajzot a háttérrel.

Ha ott is felállt a rend, akkor álltam neki csak a vászonnak.

 

 

Akril és tusfilc. A végén lelakkozva az utókornak.

 

Muszáj volt pózolnom egyet az új tulajdonossal. 😀

Kollégák igyekeznek felismerni a figurákat, ki-kicsoda:

Hamarost jelentkezem új bloggal webdesign témában is.

 

 

 

Ajándék festmény meglepinek