Tudjátok, mindig a suszter cipője lyukas. Kb. két év, és sikerült megcsinálnom a saját weblapom (miután szegény mindig a prioritási sor utolsó helyére csúszott), melyet most végre be tudok mutatni Nektek teljes terjedelemmel. Az előző weblapomat pályakezdőként csináltam, és ez nagyon látszott is rajta. 6 (!) éve! Csöppet már ciki volt.
Szóval ez az első új blogom az én új weblapomon, ami az első vállalkozói évemről fog szólni. Miként sikerült? Fejlődtem? Anyagiakban gyarapodtam végül, vagy kellett a tartalékaimhoz nyúlni? Elértem e azokat célokat, mint a droid üzemmódú életforma kiiktatása, közlekedési-, vásárlási-, és mindenféle más egyéb tömegnyomor messzi ívről való elkerülése, szabadabb időbeosztás, sokkal több idő a családra, háztartásra, önmagamra? Végül megnyugodtam? Sikerek? Eredmények? Vevői elégedettség a munkámat illetően?
Bár elejétől kezdve minden lehetőségem megadódott ezeket mind megélni, még sem volt könnyű. Mert sok hónap kellett ahhoz, hogy felismerjem, valójában minden ugyanúgy megy tovább, csak más a helyszín, és picit sem érzem magam másképp. Sok hónap kellett a további felismerésekhez, mint a rossz szokások és félelmek, amiknek köszönhettem, hogy ugyanúgy folytattam tovább a szünet nélküli, túlterhelt életemet, ahogy addig is csináltam. Biztos attól vagyok jó, amitől én gondolom? Biztos, hogy attól elégedettek az ügyfeleim, amit én gondolok? Biztos, hogy egy állandóan konnektorra dugott droidnak néz a világ, akitől a válaszadás és megfelelés azonnali, folytonos és tökéletes? Rászorulok egyáltalán én erre? Vagy megengedhetem e már magamnak, hogy ha valakinek nem megfelelő az a tempó, ahogy nyújtani tudom a szolgáltatásaimat, akkor elengedjem?
Sok idő volt, de igen, megélem most már azt a nyugalmat, hogy ha valakinek tőlem valami nem megfelelő, akkor nekem nem kell bele kapaszkodnom foggal, körömmel. Ennek ellenére sikerült pozitívban tartanom a bevétel-kiadás egyenlegét, és sikereket is megéltem. Elég kevés közöm van most már a tömegnyomorokhoz, a reggeli dugókhoz, a sorban állásokhoz. Hatalmas Áldás! Szóval összességében semmi megbánni valóm nincs, hogy az egyéni vállalkozás mellett döntöttem.
A siker nekem leginkább az, ha egy ügyfél boldog attól, amit csinálok, vagy ha valami ok folytán minden áron ragaszkodik hozzám még annak ellenére is, ha közlöm vele, hogy amit kér tőlem, ahhoz nem értek. Ez a 100%-os bizalom jele. Ugyanis nem egyszer fordult elő, hogy mások jobban tisztában voltak a képességeimmel, mint saját magam, azaz inkább jobban bíztak benne, hogy képes vagyok az általuk rám bízott feladatot végre hajtani, mint én saját magamban. Voltak munkák, amiket elsőre elhajtottam mondván, hogy ahhoz én kevés vagyok, kicsi vagyok, még nem csináltam olyat, de nem tágítottak. Nos, nekik kifejezetten HÁLÁS VAGYOK!!! Kihajtották belőlem a nagyobb fejlődési lépcsőfokokat, és megcsináltam, és jól csináltam meg. Sokat lódítottak az önbizalmamon, végre komolyan veszem magam. Végre egy komoly Webuildernek érzem magam. Mert inkább már az vagyok.
Húzós volt az év. Sosem voltam munka nélkül. Ha valahogy épp minden kifutott, akkor fogtam, és elővettem a saját weblapomat. De nem hagytak ezen dolgozni sokáig, jöttek az újabb feladatok, és az újra fiókba került.
Most a két ünnep között pihenek a munkától. Még tervekre, célokra, sem a már listákon szereplő konkrét feladatokra sem gondolok. Semmire, annyira szükségem van egy kicsit másra. Csak a saját weblapom elindítása, és a könyvelésemmel utol érni magam, ennyit terveztem be, semmi többet. És itt meg is ragadom az alkalmat, hogy minden olvasónak Egészségben, sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánjak!
