#Hashtag-ek használata gyakorlatban

Fontos egy-két hasznos tanácsot megszívlelni a használatához, mert őrületbe lehet vele kergetni az embereket.
Használata pedig egyáltalán nem evidens. Igazából én speciel arra lettem kíváncsi, hogy mennyire hatékonyan tudnak rám találni, így elkezdtem tesztelgetni (Mivel Facebook használó vagyok, azt.).
– Maradva a #webdesign témánál, két módon juthatok arra az oldalra, ami felsorolja az összes olyan posztot és oldalt, ami a webdesign témát gyűjti csokorba. Vagy találok épp véletlenül egy olyan posztot, ahol voltak kedvesek kiírni pont ezt a #-es szót, vagy kézzel beírom a Facebook keresőjébe szépen manuálisan.
– A Facebook a sorjázást az oldalakkal kezdi, nem a posztokkal. Ha csupán a posztokban helyezek el felcímkézett szavakat, akkor az oldalaknál nem fogom megtalálni a saját oldalamat. Azonban ott akartam szerepeltetni a Ju-Ditta Design-t az oldalak között. Keresgéltem leírásokat, nem találtam semmit, mígnem rájöttem, hogy az oldalam nevét át kell változtassam Ju-Ditta Webdesign-ra. Így, habár # nélkül szerepel a webdesign szó, de máris oda kerültem az oldalak közé. A posztok sorolása ezeket követi.
– Következő fontos felismerés, hogy időrendi sorrendben fogja elénk tálalni az adott hashtag-elt szóval rendelkező posztokat. Sajna egy régi posztom olyan nagyon alulra került a sorban, hogy türelmem nem volt megkeresni, ezért nem biztos, hogy energiát kell fektetni a régi megosztások kiegészítésébe.
– Google-t nézve, amennyiben a keresőjébe írjuk be a #webdesign-t akkor a világháló összes ezen témáját összeszedi nekünk, bárhol is legyen az. Twitter, Instagram, Facebook..stb.
– Ha egy böngésző címsorába írjuk be a #-es szót, akkor ugyanúgy a Google oldalára perdülünk, mintha azt magába a Google keresőjébe írtuk volna be.

Tagelés szabályiról

Ezek inkább amolyan illendőségi szabáyok, hogyan is tudjuk hatékonyan, tudatosan és az ízlésesség határain belül maradva a szolgálatunkba állítani magát a tagelést.

Ahhoz, hogy értsük, miért kell vigyáznunk a szöveges tartalmaink tagelt kifejezések teleszórásával, nem kell messzire nyúlnunk, csupán a saját tapasztalatainkhoz. Egy tartalom olvasásának is igen is van komfortja. Amennyiben nehezen érthető a szöveg a bonyolult megfogalmazás vagy ismeretlen szavak miatt, vagy nehezen olvasható egy rosszul választott betűtípus avagy betűméret miatt, akkor az nagyobb odafigyelést igényel, sokkal jobban dolgoztatja az agyunkat. Így pedig fáradunk és még türelmetlenné is válhatunk. Amikor Facebookon csak úgy szórakozásiból érdekes és könnyed olvasmányos posztokra számítunk, akkor gyakorlatilag a szemünk csak futkos a sorokon. Amit első átfutásra nem értettünk meg, nem ivódott agyunkba, már hagytuk ott, ahol volt, és sokszor észre sem vesszük, hogy valamit értetlenül hagytunk hátra. Márpedig ha egy bekezdésnyi szövegbe rakunk nem kettő, nem három #-el ellátott kifejezést, akkor erősen ezt kockáztatjuk a következők miatt:
– a # jelenléte vagy megtorpantja a szemünk futását a soron, amitől erősíteni vagyunk kénytelenek a fókuszált figyelmünket, vagy nem állunk meg az olvasásban és egyszerűen csak mint értelmezhetetlen szót az agyunk figyelmen kívül hagyja.
– nem csak a # miatt értelmezhetjük érthetetlennek az adott kifejezést, hanem sokszor, ha ékezet nélkül és ráadásul még egy szónál többet is egybe írunk, végképp üres folttá változhat a gyorsan mozgó szemünknek. Inkább legyen egy kék folt, mert még a tetejére a színe is elkülönül a környezetétől, amivel egyébként egységet kellene alkotnia. Amennyiben nem veszi a fáradtságot a lassításra, odafigyelésre, megértésre, azt kockáztatjuk, hogy az egész olvasmányunk úgy, ahogy van vész el a monitor és agya közötti nem létező idő-tér – nagy semmi dimenziójában, hogy még a tudatalattijáig sem jut el az információ, nem hogy a tudatáig.
Pláne ha olyan olvasóról van szó, aki még nem tudja mik ezek a Hashtagok, csupán valamiféle fiatalos hóbortnak hiszi, szelek szárnyán hússs-sssan is tova.
Azonban ha akad olyan delikvens, akit tényleg érdekel, amit írunk, rászánja az energiát az odafigyelésre és megértésre, akkor csak tegyük már meg vele azt a szívességet, hogy nem fárasztjuk le. Ezért jobb, ha odafigyelünk az alábbiakra:
– ha mindenképpen ellenállhatatlan vágyat érzünk a szövegkörnyezetünkben elhelyezni a tagelt kifejezéseinket, akkor kettőnél többel semmi esetre se büntessük.
– de sokkal elegánsabb a szövegünk végére jól elkülönülten felsorolni őket, oda többet is biggyeszthetünk (úgy, ahogy én is teszem itt). A cél mégis csak az, hogy ha az adott témában pont ezekre a kulcsszavakra keresnek rá, csak jó lenne ott pipiskedni a találati sorban.

Persze azon eseteket nem vizsgálom, hogy vannak igen különleges aggyal megáldott emberek, mondjuk fiatalok, akik annyira így kommunikálnak, hogy teljesen ráállt már a szemük, agyuk, mint egy jó ízes szleng nyelvezetre, amit csak ők értenek. Vaaagy lehet egyébként ők is tesznek magasról a folytonos fejtegetésre.